Szerdán délelőtt megállíthatatlanul tört rám az érzés: nem akarok oroszul beszélni. Elég! Unom, hogy sokkal kisebb mértékben tudom megragadni a nüansznyi különbségeket, használni, érezni a szavak ízét, játszani és viccelni velük. Az anyanyelvemen szeretnék már létezni. Rögtön elszégyelltem magam, ahogy … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Első meghatározó élményem az idegenszavakkal kapcsolatban hat-hét éves koromra tehető. Ekkor közölték velem szüleim, hogy lengyelül, a köszönöm szépen: dziekuje bardzo. Őszintén azt hittem, hogy csak viccelnek. Nyilvánvaló, hogy ez csak valami varázsszó lehet és emberek ezt nem használják. A … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Szentpétervári képzésem biztos pontja az orosz nyelvtanulás, amit az egyetem biztosít heti kétszer. Első félévben a 75 éves Jevgenyij Pavlovics Joszifov tanított bennünket. Mivel msn és chat közben nagyon hosszú mindig végigírni: Jevgenyij Pavlovics, rövidítettem: JP. JP félév után nyugdíjba … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Az iskolai nyelvtanulás során sokszor felmerül a kétely az elvárt szavakkal kapcsolatban. Például mikor lesz nekem szükségem a hólyaghurut orosz megfelelőjének ismeretére? Hát eddig nem volt. Ugyanakkor olyan szavakat nem hogy nem tanítanak meg, de még a szótárban sem szerepelnek, … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Szentpétervári életem egyik fontos szereplőjéről, pontosabban egy csoportról még nem meséltem. Ők az óhitűek, akik a kutatásom tárgyát képezik. A XVII. századi orosz egyházi reformokat ellenzőket, akik később ki is váltak, nevezzük óhitűeknek. A hagyományaikhoz ragaszkodó vallási közösségre nehéz, küzdelmes … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →