Az utolsó bejegyzés

Másfél éve kezdtem írni ezt a blogot. 88 bejegyzésben örökítettem meg ösztöndíjas élményeim. A pokoljárás annyiban hatékony volt, hogy felnőttem, a szó legnemesebb értelmében. Hogy a három éves oroszországi kalandnak milyen egyéb hozadékai lesznek, majd harminc-negyven év múlva tudom megmondani. Egy biztos, az északi időjárás hatása búvópatakként csörgedezik bennem. A héten is volt szürke-teles rémálmom, nem tudom, valaha elmúlnak-e ezek. Oroszország már hiányzik.

Köszönöm szépen mindenkinek, aki olvasott, aki hozzászólt. Köszönöm szépen mindenkinek, aki velem volt ezalatt a három év alatt. Mivel nagyon hosszú volna a lista, csak röviden: köszönöm az ismerőseimnek, a barátaimnak, a családomnak. Sziasztok!

Kategória: Nincs kategorizálva | 2 hozzászólás

2 hozzászólás a(z) Az utolsó bejegyzés bejegyzéshez

  1. Sosem késő szerint:

    Nagyon tetszett, 3 óra hossza alatt “ledaráltam” a történetedet, tudok azonosulni a külföldön éléssel, ismeretlen kultúrával, igaz csak 4 hónapot éltem Romániában. Az itthoniak ugyanúgy kérdezték, hogy miért pont oda mentem. Bürokrácia, sorba állás ugyanaz mint ott, én a délies mentalitásnak tudtam be az irodai “lazaságot”, de ezek szerint a kommunizmus alatti erőteljes bürokratikus kontroll több szerepet játszik ebben. Sokkal könnyebb egy ilyen élményről írni, mint a hétköznapokról, jó volt olvasni amit írsz.