Szentpétervári képzésem biztos pontja az orosz nyelvtanulás, amit az egyetem biztosít heti kétszer. Első félévben a 75 éves Jevgenyij Pavlovics Joszifov tanított bennünket. Mivel msn és chat közben nagyon hosszú mindig végigírni: Jevgenyij Pavlovics, rövidítettem: JP. JP félév után nyugdíjba ment, majd sajnos egy év múlva elhunyt. Az utolsó JP-s órán ismertük meg új tanárunkat. Az első perctől nyilvánvalóvá vált, hogy Borisz Nyikiforovics Kovalenko lesz: BN.

BN a legtündéribb orosz ember, akivel eddig találkoztam. A nagy orosz lélek megtestesítője. Persze nem pátoszosan. Ha azt mondom, hogy szeretném az eget kimeszelni, nem csinálja meg helyettem. De, minden eszközt, amivel ez számomra lehetséges, előteremt és biztosít. Így sikerült megnéznem a Félkegyelmű régi filmváltozatát, a Miről beszélnek a férfiakat végignéztük órán, és minden kifejezést megmagyarázott. Tudom, hogy a szleng, de leginkább a nyomdafestéket nem tűrő szavakat nem szívesen terjeszti köreinkben, de sosem tér ki az ilyen irányú válaszok elől. Születésnapomra mindig igazi orosz érdekességet kapok. Ő ismertetett meg Cseburáskával, az orosz rajzfilmhőssel.

Persze mint minden kapcsolat, a miénk sem felhőtlen. Hihetetlen nagy nézetkülönbség van közöttünk a halálbüntetést illetően. Ő köti az ebet a karóhoz, én is. A másik dolog, hogy BN öregszik és elfelejt bizonyos dolgokat. Általában kéthavonta rendszeresen lezajlik köztünk a következő beszélgetés:

– Magyarország tagja az Európai Uniónak?

– Igen.

– Magyarországon van már euró?

– Nincs.

– Mikor lesz?

– Nem tudom.

És ez így megy évről évre. Nagyon fog nekem hiányozni.