A vonat

Oroszországban egész más a vonatozás kultúra, mint Magyarországon. Az orosz emberek a vonaton laknak, mi meg panaszkodunk, ha két óra hosszára vonatra kényszerülünk. Az orosz vonat 15-20 kocsikkal pöfög Eurázsiában, a magyar kisöcsik hárommal-néggyel. Mivel én szeretem a vonatot örömmel tervezgettem, hogyan fogok majd rajta Oroszországban utazgatni. 2009 decemberében a Moszkva-Szentpétervár vonalon történt robbantás erősen visszavetette a buzgóságom. Annyira, hogy csak 2011 áprilisában szedtem össze bátorságom és utaztam vonattal Moszkvába, ami vízválasztónak bizonyult.

Oroszországban vonatozni jó dolog. Utaztam egyszerű, nappali vonaton, éjjeli, platzkartoson és többnapos, nemzetközin. Az orosz vonat minden egyes kocsijához tartozik kísérő, aki ellenőrzi az úti okmányokat, teát hoz, ha kérsz, fél órával a leszállás előtt felébreszt, segít a bajban. A platzkart a legolcsóbb vonatjegy kategória. Ebben az esetben egy egybenyitott kocsiban találja magát az ember, ahol kb. hatvan fekvőhely van két szinten. Egy fakkban kettő-kettő egymással szemben, közöttük egy asztal, és oldalt is kettő. Tapasztalataim szerint az „oldalt-lent” a legjobb. A felső emeleten nem tudsz rendesen felülni, a négyes részben pedig nagyon szűkös a hely. A fekvőhelyek, az ágynemű, a mosdó tiszták. Füldugó viszont ajánlott, mert a közelben mindig van olyan mértékű horkolás, amit a vonat kattogás sem nyom el.

Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor a Krími háborúból vizsgáztam itthon az egyetemen. A vasútvonalak tárgyalásánál kifejtettem, hogy az orosz pályák valamivel szélesebbek, mint a tőle nyugatra lévők, ezért mai napig az ukrán-magyar határon minden vonatot át kell építeni. Lévai Tanár úr megkérdezte, láttam-e már ilyet. Válaszoltam, még nem. Ekkor átfutott rajtam a gondolat: mivel azt mondtad, még nem, ez valamikor biztosan meg fog történni. És valóban. Az ösztöndíj méltó lezárása képen vonattal tettem meg a Moszkva-Debrecen utat 2011. November 15-17. között. Tök jó volt, mert egyedül voltam egy egész kupéban, ahol volt tükör, csap, konnektor. A határátlépésekkor bejöttek ellenőrizni az útlevelem, valamint a poggyászom és már haladtunk is tovább. Minél inkább közeledtünk az ukrán-magyar határhoz én annál jobban készülődtem. Megérkeztünk valamikor éjjel háromkor. Biztos voltam benne, hogy nem hagyom ki a vonat átpakolását, mert a határőr úgyis felébreszt. Így is történt. Leszállt a határőr, minket elvontattak oldalra, ahol már látható volt egy nagy szerkezet. Gondoltam, bizonyosan ez lesz a célszerszám. Miközben a kocsinkat ide-oda húzogatták, teltek-múltak a percek és már hallottam magyar beszédet. Bebújtam a takaró alá, néha pihentettem a szemem, amíg úgysem történik semmi. Kopogtatnak. Mikor kinyitottam a szemem már világos volt és már a határ magyar oldalán voltunk, úgy hat óra körül. Elaludtam. Nincs mit tenni, vissza kell menni.

Kategória: Nincs kategorizálva | 4 hozzászólás

4 hozzászólás a(z) A vonat bejegyzéshez

  1. Nagy Dániel szerint:

    A “célszerszám” kb. úgy néz ki, mint egy sor szőlőprés a vonat mellett. Minden kocsit két ilyen “szőlőprés” emel le a kerékzsámolyokról. A művelet menete a következő:
    Először a vonatot hosszú tili-tolizással szétszedik a rendezőpályaudvaron 3-4 kocsis darabokra, utána ezeket a darabokat egyenként rakják át másfajta kerekekre. Óvatosan odatolják a vonatot az emelőgépekhez, kézzel precízen helyre igazítják, majd aláfordítják a kocsinak az emelőbakokat. Ez után elkezdenek forogni a függőleges csavarorsók és a bakok leemelik a kocsiszekrényt a kerékzsámolyokról. Egy drótkötéllel kihúzzák alóla az egyik fajta kerékzsámolyokat, és a másik oldalról betolják a másik fajtát, egy kicsit lejjebb eresztik a kocsiszekrényt, majd kézzel precízen beigazítják a kerékzsámolyokat a helyükre, s végül ráteszik a kocsit és kifordítják az emelőbakokat alóla. De ezzel még nincs vége.

  2. Nagy Dániel szerint:

    Ugyanis nem csak a keréknyomtáv, hanem a csatlakozórendszerek is különböznek Európában és a volt Szovjetunióban. Az előbbiben kézi (egy kampóra kell ráakasztani egy láncszemet a kapcsolódáshoz), az utóbbiban automatikus (enyhén egymásnak lökve a kocsikat azok automatikusan összekapcsolódnak) a rendszer. Ezeket is ki kell cserélni a határon. Ezt egy daruval oldják meg, ami ide-oda rohangál a vonat fölött és hozza-viszi a többmázsás vasakat, amikkel összekapcsolják a szerelvényeket. Már évtizedek óta folynak a tárgyalások arról, hogy Európában is bevezetnek egy, az Szovjettel kompatibilis automatikus csatlakozórendszert, de annyi vasúttársasággal kell megállapodni, hogy mindig megreked valahol.
    Részletek itt: http://en.wikipedia.org/wiki/SA3_coupler

  3. Tóvári Balázs szerint:

    Kedves Cseperke,

    Nagyon izgalmas és hasznos a blog, de ha már egyetemre jártál, igazán megtanulhatnál megközelítőleg helyesen írni, mert a nyelvi igénytelenség sokat von le az élvezetből.