Oroszországban az emeletes házaknak nincs földszintjük, a számozás rögtön eggyel kezdődik. Ez benne van minden nyelvkönyvben, erre minden tanár felhívja a figyelmet. Az enyém is. Kezdetben sok helyre kellett mennem. Egyszer történt, hogy felküldtek a harmadik emeletre. Kóvályogtam-kóvályogtam, sikeres nem voltam. Viszont, aki küldött már tapasztalt volt: – Följebb ment egy emeletet? Tudja ez itt már a harmadik emelet. – Ja, tényleg!

Kereszt és vezetéknéven kívül az oroszok apai-névvel is rendelkeznek. Hivatalos megszólítás csak kereszt és apai névvel együttesen lehetséges. Amikor másodszor mentem témavezetőmhöz még nem voltam rutinos. Sokan voltak a tanszéken, megkérdezték kihez jöttem. Buzinra mutattam és mondtam: Hozzá. Mire az egyik tanár: HÁÁÁÁTTTTT NEM TUDJA, HOGY ÚGY HÍVJÁK, HOGY VLAGYIMIR SZERAFIMOVICS BUZIN? ÉS ÚGY KELL MEGSZÓLÍTANI, HOGY VLAGYIMIR SZERAFIMOVICS???????????????????????????????????????????????????????????????????!!!! Ő növekedett, én egyre töpörödtem, végül Buzin mentett meg: Hagyd békén, külföldi. Alekszej Genagyijovics megszeppent és elnézést kért, bár kétségtelenül igaza volt. Elgondolkoztam, mégis mit mondhattam volna erre? „Hát igen tudom, de én otthon magántanárnál tanultam az oroszt, akivel nem szólítottuk egymást oroszosan. Az orosz könyvem meg 30 éves, a régi rendszerben írták és azt talán mégsem mondhatom, hogy Tavaris Buzin.”