BN esernyője


Szentpéterváron májusban kezdődik a viharos időszak. Amikor is nagyon hirtelen, nagyon rövid idő alatt, nagyon sok eső képes lezúdulni az égből. Idén májusban az első alkalommal éppen orosz tanáromnál, BN-nél voltam, aki a nagy orosz lelket újra bizonyítva nem engedett esernyő nélkül utamra. Mikor bevallottam, hogy nekem nincs esernyőm, lelkemre kötötte, pityeri tartózkodásom végéig vissza ne adjam neki. Én alapvetően szeretem a viharokat, otthon a teraszról tök jó őket figyelni. Itt azonban nem mindig sikerül biztonságos helyről, kívülállóként szemlélni a hangos özönvizet. Sőt annyira veszélyes tud lenni a dolog, hogy múlt hét pénteken két embert agyon is csapott a villám. Nos, kedden gyanútlanul indultam el a verőfényes napsütésben. Még a buszról nem szálltam le, amikor leszakadt az ég. BN esernyője, természetesen, nem volt nálam. Mire védett helyre értem, úgy néztem ki, mint a lány a képen. És csodák csodája, éppen abban a pillanatban csörrent meg a telefonom. BN: Hol van? Az utcán? Magánál van az esernyőm? Én: Nincs. Aznap háromszor került sor a 20 perces eső-programra.

Ha nyáron ide jössz, hozzál esernyőt!!!

Kategória: Nincs kategorizálva | 1 hozzászólás

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez