Az oroszok majdnem tudják mitől döglik a légy

A Lomonoszov Egyetem XVII. diákkonferenciájának megnyitójára, aminek kapcsán sikerült enyhítenem Moszkva fóbiámat, az egyetem könyvtárának legnagyobb előadójában került sor. Nem vennék rá mérget, de jóval nagyobbnak tűnt mint a Mindentudás Egyeteme kapcsán mutogatott terem. A kezdésre tele lett. Mivel április 11-én volt, és 12-én ünnepeltük Gagarin űrutazásának 50. évfordulóját, gyakorlatilag az egész ennek jegyében telt.

 

A rektor erősen hangsúlyozta, hogy ez a sok-sok lelkes, tudomány iránt érdeklődő résztvevő is, de az a tény, hogy az orosz Gagarin volt az első ember az űrben vitathatatlanul bizonyítja az orosz tudományos élet nagyszerűségét. Ez az egyetem az egyetlen a világon, amely saját szputnyikkal rendelkezik! Ezt az egészet bizonyítandó leadták, a most az űrben tartózkodó, orosz űrhajósok videóüzenetét, amelyben csakis és kizárólag ezen konferencia résztvevőit üdvözlik. Hiába láttam saját szememmel, ez számomra annyira hihetetlennek tűnt, hogy megkérdeztem egy lányt, jól értettem-e. Jól értettem. A videóüzenet és a különböző beszédek hatására, kb. egy óra után kezdtem elhinni ezt az egészet, mindazok ellenére, amit az elmúlt 2,5 évben láttam. Hogy Oroszországban valójában nagyszerű kutatónak lenni. Hagyják nyugodtan dolgozni az embert, nem gyötrik a munkakeresés borzalmas bizonytalanságai és még tisztességesen meg is fizetik.

Mígnem egyszer csak a színpadra kértek egy fiatal, már az elnök által is elismert, 30 körüli természettudóst: „A kutatói tevékenység nagyszerű dolog. De Oroszországban közel sem olyanok a feltételek, mint Nyugaton. Aki azt hiszi, hogy ezzel sok pénzt lehet keresni, az most álljon fel és menjen el. Aki viszont, úgy dönt, hogy marad, az sose veszítse a lendületét, mert különben nem érdemes.” Óriási ováció. Szóval, nem minden arany, ami fénylik. Azt hiszem, erről elég is ennyi.

 

Kategória: Nincs kategorizálva |

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.