Szundi

Miért vagyok én ilyen álmos? Állandóan aludnék. A nap legrosszabb része délután 5 és 6 között van. Ebben az időszakban olyan álmosság tör rám, amit nehezen tudok kezelni. Ha a könyvtárban vagyok nincs ezzel probléma. Senkit nem zavar ha 10-15 percet ráborulok a könyvre, hogy utána újult erővel folytassam a munkát. A hét két napján, azonban ilyenkor orosz óra van. Nem kellemes dolog, ahogy ásítozom az orosz tanár jobbján. – Cseperke! Alszik maga rendesen? – Igen. – Sokat dolgozik? – Nem többet, mint máskor. Ahogy ezt kimondom és kirévedek a sötét ablakon bevillan a megoldás: a sötétség miatt!

Szentpéterváron decemberben a nap 24 órájából kevesebb mint hét, azaz hét, amikor világos van. Egyik orosz ismerősöm megkérdezte a minap: hogy vagy? – Nem bírom ezt a sötétséget. – Miért Magyarországon nincs sötét? Szóval az ittenieknek ez a természetes. Vannak emberek akiknek ez a normális és bele sem gondolnak, hogy csak kevéssel arrébb mennyivel más az élet. Én nem mondom, hogy nincs meg a sajátos hangulata a reggeli sötétben útnak indulásnak, de az is igaz, hogy nagyban hat rám a sötétség. Például, ma reggel az elalvási kapkodásban döbbentem rá, hogy este 8:30 helyett 20:30-ra húztam az órát. Az álmosság mellett ingerültté is tesz. A mély pont a hét közepén volt. Két napig, ha a sötétre gondoltam, ami ilyen körülmények között nem nehéz, felfordult a gyomrom. Most már minden rendben van. Egyébként is pár nap múlva megfordulunk és szép lassan elindulunk a másik véglet felé. Amikor is júniusban a fehér éjszakák rám gyakorolt fiziológiai hatásairól fogok beszámolni.

Kategória: Nincs kategorizálva | 2 hozzászólás

2 hozzászólás a(z) Szundi bejegyzéshez