Élményeim az elektricskával

Az elektricska az otthoni HÉV megfelelője, egyébként Szentpéterváron leginkább a külső városi vonalakon jár.  Tavaly szeptemberben utaztam vele először. Azóta már eleget ahhoz, hogy vihogás nélkül ki tudjam mondani a nevét. Az elektricska egyik érdekessége, hogy (szó szerint) mozgóárusok árulnak rajta. Hogy mit? Mindent. Nem túlzok, mindent: teát, újságot, fagyit, éneklést, igazolványtartót, zoknit, harisnyát és fűmagot. Én mindent megértek, de amikor szeptember végén (az orosz északi szeptember nem olyan mint az otthoni) fű és virágmagot próbált egy asszony eladni, erősen elgondolkodtam. Ezt most komolyan gondolja? A másik élményem a jegyvásárláshoz kapcsolódik. Oroszországban a phd diákigazolványt nem fogadják el. (Mert a phd-s nem eszik, csak kutat, világos.) Mit csinál a szegény külföldi diák és az orosz csóró? Nem veszi meg 50 rubelért a jegyet az állomáson, hanem 20 rubelt nyom a kalauz kezébe és minden el van intézve. Igen ám, de se be, se ki nem juthatok az állomás területéről jegy nélkül. Mit csinálunk? Kerítést mászunk. Nem olyan szörnyű a dolog, hacsak nem veszítjük el az irányt. Ahogy ez szombaton történt. Már sötét volt és rossz irányba indultunk kerítést mászni. Három elektricska ment el mellettünk, csúcsidő volt. Egy kalandnak jó volt, de legközelebb azt hiszem jobban megnézem merre induljak mászni, vagy talán jegyet veszek.

Kategória: Nincs kategorizálva |

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.