Másfél éve kezdtem írni ezt a blogot. 88 bejegyzésben örökítettem meg ösztöndíjas élményeim. A pokoljárás annyiban hatékony volt, hogy felnőttem, a szó legnemesebb értelmében. Hogy a három éves oroszországi kalandnak milyen egyéb hozadékai lesznek, majd harminc-negyven év múlva tudom megmondani. Egy biztos, az északi időjárás hatása búvópatakként csörgedezik bennem. A héten is volt szürke-teles rémálmom, nem tudom, valaha elmúlnak-e ezek. Oroszország már hiányzik.

Köszönöm szépen mindenkinek, aki olvasott, aki hozzászólt. Köszönöm szépen mindenkinek, aki velem volt ezalatt a három év alatt. Mivel nagyon hosszú volna a lista, csak röviden: köszönöm az ismerőseimnek, a barátaimnak, a családomnak. Sziasztok!