Egyik tavalyi bejegyzésben moszkvai élményeimről számoltam be. Amikor Moszkvából kigördült velem a pétervári vonat tudtam, vissza kell még egyszer térnem. A restancia súlyos: úgy nem mehetek haza Oroszországból, hogy nem láttam a Lenin mauzóleumot. 2011. November 15-én reggel tízre érkeztem Szentpétervárról Moszkvába, az állomáson csomagmegőrzőbe raktam a bőröndömet (van, jó, nem drága) és elindultam.

Kicsi hó már volt, szépen sütött a Nap, így értem a Vörös térre. Izgultam, a mauzóleum nyitva volt, sor nem volt. Végigjártam a biztonsági procedúrát, végigsétáltam a Kreml falát és körbejártam Lenin koporsóját. Tényleg nem szabad megállni, tényleg csak a keze és a feje látszik. A pirosas fényben inkább viaszosnak látszik. Minden mozzanatot összeszámolva a mauzóleumban 65 másodpercet töltöttem. Mivel csak este 11 után indult a vonat Magyarországra nyakamba vettem a várost.

Megnéztem Csehov házát, a legnagyobb moszkvai gyermekáruházat és az űrhajózási múzeumot. Első látogatásomkor már közel kerültem az univerzum titkaihoz, de olyan nagy volt a sor, hogy inkább elnapoltam. Megérte visszamenni. Az űrhajózási múzeum egy igazán jó hely. Megfizethető az ára, nagy, bizonyos dolgok megfoghatók, meghallgathatsz eredeti Gagarin felvételeket, ott van a Vosztok 1, és egy pici Farkas Bertalan. Az ajándékbolt is nagyon jó, tök jó űrhajós porcelán hűtő mágneseket árulnak, de jóval hamarabb zár, mint a múzeum. Emiatt még vissza kell mennem. Az egyetlen szépséghibája a dolognak az, hogy minden csak oroszul van kiírva. Én nem értem mi bajuk van az oroszoknak. Az angol szövegezéssel sokkal többen élvezhetnék és, ami valószínűleg a kimondott-kimondatlan céljuk, értékelhetnék az orosz nép tudományos vívmányait. A honlapon persze van angolul elérhető tartalom, de ha már kimegy a turista a VDNH-ba, akkor értse is már mi van ott. Tényleg annyira csak egy kicsi hiányozna. http://space-museum.ru

Igaz, hogy ezt az utolsó oroszországi napot Moszkvában töltöttem, de végig a Leningrád Люблю я Питер száma volt a fülemben.