Külföldiként az oroszok között a nyelvi fal a legnagyobb. Itt most nem arról beszélek, amikor életedben először lépsz be az anyanyelvi környezetbe és rádöbbensz, hogy a tankönyvi és valódi nyelv között a különbség ég és föld. Az oroszok azt képzelik, hogy rajtuk kívül senki nem képes rendesen oroszul beszélni. Persze az anya-, és tanult nyelv közötti különbségből kiindulva igazuk lehet. Egyébként, nem.
Teljesen ismeretlen terepre lépve az akcentusom egyből elárulja, hogy nem vagyok orosz. Az ismeretlen orosz erre két féleképpen reagál: távolságtartó lesz és el kezd angolul beszélni. Az is, aki nem tud angolul. Szenved, küszködik, de nem hajlandó az oroszra. Végül még ő hálás nekem, amikor közlöm: ne erőlködj, beszélem a nyelved. Körülbelül egy hónapnak el kell telnie, lehetőleg minél kevesebb nyelvtani hibával, hogy elhiggye, én tényleg beszélek oroszul. Ekkor következik a folyamat számomra leggyűlöletesebb része, az értékelés. Kezdődik a „te egész jól beszélsz oroszul”-al, majd így-vagy úgy érzékelteti, hogy azért még messze állok a tökéletestől. Ezt nagyon bunkó módon tudják csinálni. Teljesen mindegy, hogy egy külföldi pocsékol, vagy kiválóan beszéli az adott nyelvet, tudását csak saját nyelvtanára értékelheti. Másnak ehhez nincs joga, más csak dicsérheti. A tökéletes fegyvertelenítő riposzt: „én nem hülye vagyok, csak külföldi”. Ha ezeken a szakaszokon különösebb veszekedés nélkül túljutottunk és az illető végre belátta, hogy orosz anyanyelve külhoniak számára leküzdhető akadály, minden jóra fordul. Innentől nincs olyan kérés, ami ne lenne teljesíthető, nincs olyan bűn, ami ne lenne megbocsájtható.
A másik kulcs gyorsabb sikert eredményez. Ez pedig az, hogy magyar vagyok. Valahányszor közöltem, hogy Magyarországról jöttem minden kőszív meglágyult, minden ajtó kitárult. Orosz barátaim szerint ennek több oka van: itthonról elég kevesen járunk mostanában arra, a közös múltból fakadó nosztalgia és az oroszok vonzódó-tiltakozó viszonya a Nyugathoz. Akárhogy is, ezekkel a kulcsokkal kezedben az oroszok egyszerűen kenyérre kenhetőek.