Tegnap fejeződött be, a hétfő óta tartó, második alkalommal megrendezett, Kinoforum Szentpéterváron. Csak sejtem, hogy a szervezők célja: felzárkózni a moszkvaihoz. Tavaly Antonio Banderas volt az abszolút díszvendég, idén Ornella Muti. Ezen a héten a filmvilág színe java megjelent a városban. Természetesen Andy Wajna is. A város és Demján Sándor kedden írták alá a „Pétervári művészetek palotája” projektet.

A fesztiválon több kategóriában mutatnak be filmeket. A verseny részben a legkülönfélébb, friss filmek kerültek színre Dél-Koreától Iránon át Brazíliáig és Kanadától Finnországig. A talán legaktuálisabb szekcióban a terrorizmust feldolgozó filmek voltak. A fórum nagy előnye, hogy sok-sok filmet ingyen vetítenek, és a jegyek sem drágák: 100-250 rubel.

Három kategória, három orosz filmjét néztem meg. A verseny filmek közül, az új területek kategóriában Roman Khrusch Pecsorin-ját. Lermontov Korunk hősét gondolták újra. Teljesen éberen ültem be, a délután hatkor kezdődő, filmre. Az ötödik perc után nem bírtam nyitva tartani a szemem. Úgy fél órát alhattam. Nem volt jó. A dokumentumfilmek közül a Szerda 1961. 07. 19.-t láttam. 1997-ben Viktor Kosakovsky filmet forgatott azoknak az életéről, akik vele egy napon születtek Leningrádban. Kb.: 100 emberrel találkoztunk. Két szülést mutattak premier plánban, az egyik nyugis volt, a másik nagyon véres és nem sírt fel a csecsemő, de végül minden rendbe jött. A Marlen Khutsiev szekcióból, az 1970-es Prágai filmfesztiválon díjat nyert, Május volt-at láttam. A háború vége után két héttel szovjet katonák felfedeznek egy koncentrációs tábort. A film háborús felvételekkel kezdődik, a feliratok alapján, némelyek nálunk készültek. Maga a történet eléggé elnyúzott, időnként unalmas volt (ezen csak 3 percet aludtam). Alapvetően, azonban szép és érdemes megnézni.