Eddigi életem során a sztereotípiákat illetően azt szűrtem le, hogy a tudásnak csak az illúzióját táplálják bennünk, ami által valamiféle biztonságot vélünk érzékelni magunk körül. Aztán kicsit megkaparva a felszínüket kiderül, hogy szinte semmi nem igaz belőlük, majd még mélyebbre ásva, mégis csak rájövünk, hogy van bennünk igazság. Szentpéterváron sikerült megismerkednem „az oroszok és az alkohol” – közhely mélyebb rétegeivel. Az egyik véglet szerint, echte orosz, huszonéves lány ismerősöm még életében nem kóstolt vodkát. A másik oldallal a Néprajz tanszéken találkoztam, ami igazán nagyon autentikusnak bizonyult az adott kérdést illetően.

Amikor közöltem, hogy nem szeretem a sört, úgy néztek rám, mintha a holdról jöttem volna. A visszautasítást témavezetőm a következőképpen konstatálta: „Ha nem issza meg, nem megyünk konzultálni!” Majd mint egy igazi mester az inasnak, hozzátette: „Jegyezze meg! A jó etnográfus minden italt megkóstol.” Legközelebb bele is kerültem a sűrűjébe, amikor is témavezetőm születésnapját whiskyvel ünnepeltük. Három dolog segített, hogy ne érjen nagyon csúnya véget a dolog: 1, Kísérőnek volt szalonna és kenyér. 2, A pont olyan magas hűtőszekrény, amire fel tudtam könyökölni. 3, Fél óra múlva dolgom volt és el kellett mennem.

Az előző posztban említett szerdai konzultációk egyikén 40 percet vártam a témavezetőmre. Gyanúsan mosolygósan érkezett és amikor leült mellém döbbentem rá, hogy részeg. Először nagyon felháborodtam, de amikor nem tudta kimondani azt, hogy szociológiai, rájöttem, hisztizni fölösleges. A nehézségek ellenére, mindent elmondott, amit akart. Szóval igazán nem mondhatom, hogy eredménytelen volt az aznapi találkozás.

Egyik orosz ismerősöm szerint, Oroszországban olyan nincs, hogy egy vodkás üveget ne tudjanak kibontani. És tényleg, megtörtént, hogy az erőlködés miatt az egyik tanár szemébe fröccsent a vodka. Mindent a cél érdekében. Egy ilyen szeánsz első órája határozottan érdekes, beszélgetünk, viccelődünk, tök jó. Később persze, amikor kezd gusztustalan lenni, akkor egyszerűen le kell lépni. Engem igazán nem zavar, ha ők isznak. Őket viszont igen, ha én nem. Gyakorlatilag lehetetlen visszautasítani a kínálást, pontosabban a folyamatos kínálást. Nem elégszenek meg azzal, ha egy, esetleg két kupicát tisztességesen fenékig felhajtasz. Lányoknak egyetlen dolog segíthet: „Terhes vagyok!” Sajnos, ezt ilyen hosszú távú tartózkodás esetén nem lehet alkalmazni. Egyetlen ments váram a kovászos uborka. Otthon nem nagyon rajongtam érte, de itt igazán jó barátok lettünk. Nélküle lehetetlen volna a túlélés.