A Moszkvával kapcsolatos félelmeim és fenntartásaim nagyrészt alaptalanok voltak. Persze lehet, hogy ez annak is köszönhető, hogy sem a reggeli, sem az esti csúcsban nem metróztam. Ha összehasonlítom a két fővárost, akkor Szentpétervár olyan, mint egy hatalmas cári skanzen, Moszkva pedig a megalomán, változatos metropolis. Hogy miben európaibb Pétervár, azt nem tudom, de a moszkvai metrónak csak cirill betűs feliratai vannak, amit kissé problémásnak érzek. A legfurcsább különbséget a metrós mozgólépcsők rövidsége okozta, összesen egy hárompercessel találkoztam Moszkvában, míg Pityerben ez a norma.

Ami a megalomániát illeti, találkoztam hatalmas Lenin, Gagarin és I. Péter szoborral. Az I. Péter szobor pikantériáját az adja, hogy a grúz alkotó eredetileg Kolombusz emlékműnek szánta, de mivel az amerikaiaknak nem kellett, kicsit átdolgozva odaadta Moszkvának. A sorból természetesen nem hiányozhatnak a sztálin-házak sem. Egy hétig volt szerencsém a Lomonoszov Egyetem főépületének E szektorában aludni, ami nem mellesleg a legnagyobb az összes ilyen épület között. Igazán büszke voltam. Magában az épületben a régi mozik kissé gyurmás szaga kering, de tartva a lépést a mai egyetemisták igényeivel szoláriumot is találtam benne.

A kulturális nevezetességek közül láttam a Majakovszkij múzeumot, a KGB székházat, a Csehov színházat, a Dumát, a Vörös teret. Mivel eddig mindenki, aki ott járt azt a csalódottságot hangsúlyozta, hogy nem is olyan nagy, mint amilyennek a tv-ben látszik, én készültem. Nem ért meglepetés: a Vörös tér átlagos térnagyságú terület. Bár, ami a Vaszilij Blazsennij székesegyházat illeti, nagyobbra számítottam. Láttam a GUM áruházat, a Kremlt összes templomával és fegyvertárával, ami azért kissé drága. Végignéztem a nem is olyan régi szobrok temetőjét, a régi és az új Tretyakov képtárat, ahol felfedeztem magamnak Vrubel festőt, a Puskin múzeumot és az Arbatot.

Osztyankinóba is kimentem, ahol láttam Muhina híres szobrát, amivel a Moszfilmek kezdődnek, és a kilőtt rakéta szobrát is. Az űrhajózási múzeumba, ahol a Vosztok 1-et őrzik, azért nem mentem be, mert túl nagy volt a sor. Összességében jó volt Moszkva, DE! Amire leginkább készültem, a Lenin mauzóleum, hát mit mondjak, nem úgy sikerült, ahogy képzeltem. Április 13-án délelőtt fél 11-kor odalépek a katonához a Vörös téren, hogy megtudjam, mikor van nyitva a HELY. Ugyanis elvileg 10-től már nyitva kéne legyen. A válasz: Április 19-én. Én április 16-án este hagytam el a várost, csalódottan és azzal a tudattal, hogy restanciámat mindenképpen törleszteni fogom. Egyszerűen nem temethetik el addig, amíg én ott nem láttam.