Oroszországban viszonylag sok piros betűs nap van. Természetesen ez az egyszerű tény sem mentesülhet a kiegészítésektől. Azt hogy Május 9., a Győzelem napja hatalmas népünnepély, értem. Azt, hogy November 7-ét újabban az Egyetértés és Megbékélés napjaként ünneplik, értem. De azt, hogy Március 8. (nőnap) és Február 23 (hivatalosan az Orosz Hadsereg és Flotta napja, nem hivatalosan férfinap) munkaszünet, nehéz volt elfogadni. Számomra ez annyira hihetetlen volt, hogy első évben a tanszéken kérdeztem meg, hogy ez most komoly? A tanszékvezető kibillenthetetlen nyugalommal közölte, igen, minden zárva lesz. A szabadnapok kiadásának metódusa is meglepő. Ha ugyanis az adott nap hétvégére esik, akkor a hétköznapból egy nap szabad. Nem kótyavetyélik ám el a jól megérdemelt pihenést. A szabad nap, az szabad.

DE! A húsvét hétfő, az nem. Orosz ismerőseim szerint azért, mert olyan sokféle vallás van, hogy a többiek joggal kérhetnék a szabadnapos megemlékezést és az úgy már túl sok lenne. Hát nekem ez valahogy hibádzik. Ezen az alapon egyáltalán nem indokolt a Karácsony körüli nagy hűhó, ami még az otthoninál is korábban kezdődik. Száz éve még a Pravoszlávia volt a vezető, sőt hivatalosan a kizárólagos vallás. Most se húsvét hétfő, se vallási kérdés a népszámlálási kérdőíven… Hát mivé lett ez a világ? Az összes szlavofil és egyházi teoretikus most tuti forog a sírjában.