Szentpéterváron egy hete intenzíven hideg van. Nappal -17, éjjel -23 fok. Amikor kimegyek az utcára, rögtön zsibbadni kezd a szám. A buszmegállóban két perc várakozás után csíp a hideg, mit neki a nadrág alatti vastag leggings és Apu meleg, kötött pulóvere. A téllel hó és jégcsapok is járnak. Rengeteg hó van, némelyik domb nagyobb mint én. Ilyenkor alpinisták rendszeresen járják a tetőket, megtisztítják őket a hótól és a jégcsapoktól. Nagyon helyes, idén állítólag két ember halt már meg miattuk. Egyetlen problémám van a dologgal: sokszor előfordul, hogy a tetőről lekerült sok mindent napokig nem takarítják el a járdáról. Azt már megszoktam, hogy a pétervári hólapátolás kívánnivalókat hagy maga után, de hogy még ez is! Naná, hogy odafagy, naná, hogy jégszigetek keletkeznek. Én ilyenkor mégis hol menjek? Tavaly tavasszal bemondta a rádió, hogy télen a közterület fenntartó nem végezte kielégítően a dolgát. Hát nem mondott újat. Egyszerűen nem hiszem el, hogy 300 év alatt nem lehetett volna hatékonyabb megoldást kidolgozni a problémára. Állítólag I. Péter egy déli, tengerparti várost is elképzelhetőnek tartott az ablaknyitáshoz, de végül Észak Velencéjét hozta létre. Ha másképp döntött volna, valószínűleg most a meleg lenne a bajom. :)