Két éves szentpétervári tartózkodás után nyugodtan ki merem jelenteni: a november az év legrosszabb időszaka, az igazi mélypont. Legfőbb oka ennek, az intenzív napfény megvonás. Számításaim szerint ma két hete sütött utoljára a Nap. Akkor egy délelőtt, előtte megint csak két hétig nem. Ezt nehéz elviselni. Ilyen fényviszonyok mellett a sápadtság is új értelmet nyert számomra, aminek köszönhetően megtanultam otthon, télen napozni. Egy idő után visszatérő álmom, hogy nyár van és én állok a szikrázó napsütésben. Azt hiszem, ez már elvonási tünet.

A rossz kedv ellen újságcikkek, tv/rádió műsorok tanácsai veszik fel a harcot. Nem mondanám, hogy eredményesen. Az, hogy ilyenkor önmagamat nehéz elviselni, egy dolog. De ilyenkor mindenki meg van hülyülve. Veszekszenek, kötözködnek, hőbörögnek, szörnyű. Ráadásul hülyeségeken. Nem értem, mért kell leállni vitatkozni a ruhatárosnővel, a konduktorral, a másik emberrel. Miért? Miért? Miért? Miért? És egy nap hallok legalább három ilyen incidenst. Tapasztalataim szerint egyáltalán nem segít ez a kölcsönös, tömeges vérszívás. DE! Nincsen semmi baj. Ez a legrosszabb periódus, szóval innen már csak jobb lehet. :)