Hogy hová visz az elektricska? Leginkább Szesztroreckbe, egy kisvárosba a Finn-öböl partján. Nagyon szeretek ott lenni. Igazi homokos tengerpart. Persze eddig még sosem volt elég meleg, hogy úszni, vagy hullámozni tudjak. De akkor is Szesztroreckbe menni jó. Azt is nagyon szeretem, ha onnan elsétálunk Repinbe. Ez kb. 1,5 órás séta közvetlenül a víz mellett. Olyan jó mezítláb a homokban bandukolni, közben nézni a kék messzeséget és hallgatni, ahogy morajlik a more. Egy dolog zavar néha: a nudisták. Én mindent megértek igazán, sőt néha még esztétikai élvezetet is nyújt a dolog. Sajnos csak néha, sőt. Első szesztrorecki nudista élményem áprilisban történt. Április végéig nem jár a komp Pityer és Helsinki között, még nagy jégdarabok úsznak az öböl vízén. Téli kabát már nem kell, de a farmerdzseki még nem elég. Ilyen időjárási körülmények között erősen nekifeszülve küzdök a haladással a csípős szélben, amikor hirtelen meglátok egy kövér, öreg, meztelen férfit, ahogy közvetlenül a jeges víz mellett sétál. Elismerésem. Júniusban, amikor már mindenki strand felszerelésben feszít a parton, szemüveg nélkül kóborlok a homokban. Mellettem emberek jönnek-mennek. Éppen haladok el egy fickó mellett, amikor leeseik, hogy ő teljesen meztelen. Persze biztos nem vagyok, mert a szemüvegem a fejem tetejére van tolva. Azt meg már mégsem mondhatom, közelebb hajolva hozzá: jaj, elnézést a szemüvegem hagy tegyem fel, úgy jobban látok. :) Szóval elfordítom a fejem. Igazság szerint már kezdem megszokni a váratlanul felvillanó meztelenséget az öbölben, de csatlakozni egyenlőre nem fogok.