Jegyrendszer

Nem, nem, nem, Oroszországban sincs már jegyrendszer. Természetesen, szabadon vásárolhat mindenki. Most a múzeumi belépőkkel kapcsolatos tudnivalókra hívom fel a figyelmet. Oroszországban ugyanis kettős mércével méretik a múzeumlátogató. Külön árkategóriába tartoznak az orosz, valamint a FÁK állampolgárok és a többiek. Ennek megfelelően: az Ermitázsba ők bejutnak 100 rubelért, én 400-ért, Orosz Múzeum 180-350, Péterhof 150-400, Tretyakov képtár 230-450, I. Péter vityillója oroszoknak 70, nekem 200. Engem nem érdekel, hogy ez az állami szociális politika része. Ok, hogy minden állam igyekszik saját állampolgárait segíteni ezen a téren, de mások valahogy diplomatikusabban csinálják. Rendben van, kedvezzenek az övéiknek, de ne vágják ilyen kendőzetlenül a képembe. Ez igenis nyílt diszkrimináció. Ráadásul időnként arra is képesek, hogy utánad mennek a múzeumban, elkérik a jegyed és ha kiderül, hogy illetéktelenül, a téged meg nem illető áron jutottál hozzá, még meg is büntetnek.

DE! Van megoldás. Csöndben, magabiztosan az előre kiszámolt összeggel lépek a kasszához és közlöm: Один. Semmi jónapotkívánok, vagy legyenszíves, semmi. Megkaptam, átjutok az ellenőrzésen, jegyem elrakom és végigjárom a múzeumot. Az illedelmes szófordulatok mellőzése az akcentus miatt fontos. Egy пожалуйста, vagy здраствуйте simán lebuktat. Moszkvában a Majakovszkij múzeumban elfelejtkeztem magamról, a kasszás nő rögtön kiszúrta: „- Maga nem is orosz? – De, igen.” Szóval így tagadtam meg állampolgárságom kulturális fejlődésem érdekében. Másrészt viszont, ha köszönéssel, udvarias formulákkal együtt meg tudod venni a jegyet olcsóbban, tökéletesen beszéled az orosz nyelvet.

A színházjegyekkel kapcsolatos trükk Péterváron is működik, miszerint egy-, fél órával a kezdés előtt olcsóbban vehetsz jegyet. Ez leginkább a nagy színházaknál segítség, ahová a legolcsóbb-kakasülős jegy is 500-1000 rubelnél kezdődik. A Marinszkij színházba, http://www.mariinsky.ru/ Szentpétervár leg-leg-leg színháza, egyszer próbáltam bejutni ezzel a módszerrel, de sajnos a legolcsóbb jegy 5000 rubel volt. Nem kértem. Egyik ismerősöm adta a varázskulcsot a kezembe: még a csengőket is ki kell várni, amikor is díler-nénik 100-200 rubelért gyorsan eladogatják a maradékot. Vasárnap 18:50-kor léptem át a színház ajtaját és vártam. Ha sikerül, jó, ha nem, nem. Megszólaltak a csengők, de nem történt semmi. Már kezdtem feladni, amikor odalépett hozzám egy fickó, hogy van egy fölösleges jegye, kell? „-Mennyi? – Semennyi. – Köszönöm szépen!” Hát így néztem meg a Rigolettót a Marinszkij színházban.

 

Kategória: Nincs kategorizálva | 2 hozzászólás

2 hozzászólás a(z) Jegyrendszer bejegyzéshez

  1. Nagy Dániel szerint:

    Ez a kettős mérce egetverő bunkóság és igazándiból az oroszoknak sem jó, ugyanis őket meg amiatt, mert olcsóbb a jegyük kevésbé veszik emberszámba az adott múzeumokban és egyéb helyeken, csomó esetben negatívan diszkriminálják. És az orosz vendégszeretetről sem éppen a legszebb képet festi. Szóval szégyen és gyalázat, mihamarabb abba kéne hagyni.
    Én is mindig kijátszom, bár nekem könnyebb dolgom van, mert lényegében anyanyelvi szinten beszélek oroszul.
    De van róla két jó sztorim: az egyik Belorussziában játszódik, Breszt városban van a vámőrség múzeuma (népnyelven: csempészmúzeum), amiben mindenféle határon elkapott érdekességet mutatnak be. Érdekes, amúgy. Egy odavalósi ismerősöm édesanyjával voltunk, és valami miatt ő akarta megvenni a jegyeket. Kért két jegyet, mire a sasszemű pénztárosnő megkérdezte tőle, felém biccentve, hogy “Ő nem külföldi?”. Kísérőm megakadt, elgondolkozott, ami, ugye, kész lebukás. De sikerült megmentenem a helyzetet: “А что, россияне уже иностранцы?!” kérdeztem vissza, amivel persze megkaptam a kedvező árú jegyet és hihető magyarázatot szolgáltattam kísérőm elakadására. A másik sztorit majd elmesélem személyesen. :-)

    • cseperke szerint:

      Te nem hiszed el mekkora megkönnyebbülés ezt olvasni.
      Már kezdtem azt gondolni, hogy az én készülékemben van a hiba. Kösz:)