Tavaly decemberi elhatározásomat, miszerint a város összes Csehov előadását megnézem míg itt vagyok, nem adtam fel. Sőt a finisben még rá is hajtottam. A Sirály díszletei annyira túlszimbolizáltak voltak, hogy én már nem értettem. Persze nem zárom ki a saját felkészületlenségemnek a lehetőségét.

A másik, a Cseresznyés kert volt, ugyanabban a színházban, ahol a Három nővért is láttam: Молодёжный театр на Фонтанке http://mtfontanka.spb.ru. Szóval szép reményekkel indult a dolog, egészen az első mondatig, amikor is a színészek spanyolul szólaltak meg és végig úgy is beszéltek orosz felirattal. Egy spanyol vendégszereplést tekintettem meg teljesen tudatlanul. Aztán persze láttam, hogy mindenhol, a plakátokon és a jegyen is fel volt tüntetve, ez a kicsit sem elhanyagolható, tény. De nekem mért nem tűnt fel? Ennyire bamba volnék? Nem. Ez már a céltudatosság egy olyan magas szintje, amikor semmi más nem érdekel csak az, hogy Csehov. Megyek az utcán és fókuszálok: színház – Csehov – még nem láttam – november közepéig szól a dátum – megfizethető. És kész. Ezentúl engem nem érdekel, ki játszik, hogy játszik, hol játszik, én megyek. Belátom, figyelmesebbnek kell lennem, de legalábbis az előadás nyelvére sem árt odafigyelni.