Kedves Tánya!

Ígéretemhez híven küldöm neked ezt a levelet, amelyben posztinfo-s írásaidat véleményezem. Azért merem ezt megtenni, mert három éves oroszországi tapasztalataimról én is internetes naplót vezetek.

Őszintén megörültem, amikor rábukkantam blogodra. Szerintem, nagyon érdekes és szükséges megvizsgálni különböző népek férfi-női kapcsolatait, a multikultis próbálkozásokat pedig különösen itt a XXI. században. „Az orosz nő az ágyban és a házban” posztod ezt tökéletesen teljesíti. Minden bejegyzésedet elolvasva, viszont azt gondolom, hogy az „Így pasizik egy orosz lány Budapesten” sorozat több sebből vérzik.

A blog címe félrevezető. Alapvető különbségek vannak egy oroszországi orosz és egy másik országban, kisebbségben élő orosz ember szocializációja között. Ha jól értem, te Ukrajnában nevelkedtél és még kis kamaszként jöttél Magyarországra. Szövegeidet viszont az echte, oroszországi orosz pozíciójából írod, ami nagy támadási felület. A címből következne az is, hogy férfi-nő kapcsolatokat ismertetsz, de ez csak félig valósul meg. A bejegyzések fele nem erről szól, amivel nem lenne baj, ha más lenne a blog címe.

Amikor pasizási szokásaidról, de akkor is, amikor másról írsz szörnyen általánosító vagy. Egy példa: „Nem tesszük ki mindenünket, pláne nem a dekoltázsunkat, csak kivételes alkalmakkor és azt sem olyan helyre indulva, ahol sokan láthatják.” Ez egész egyszerűen nem igaz. Ráadásul időnként olyan dolgokba kötsz bele, ami közel sem kizárólag magyar sajátosság. Például a nagyvárosi közlekedés New Yorktól Szöulig mindenhol hányadék. Az általánosítás, persze szíved joga, de támadási felület megint csak.

Függetlenül attól, hogy miről írsz, az összes bejegyzést átfűti az alázatot és iróniát nélkülöző, sokszor arrogáns majdénmegmondomnektekatutit attitűd, ami két szempontból lehet veszélyes: 1, Téged ellenszenvessé tesz, de ez a magánügyed. 2, Ma Magyarországon kevéssé divatos az orosz. Ez persze nem jó, de a XX. század történelméből fakadó természetes emberi reakció. Remélhetőleg elmúlik. Konstruktív emberi, illetve nemzetközi kapcsolatok fejlődése azonban humor és türelem nélkül nem megy.

Légy szíves gondold újra a formát, mert tükörtartásod felénk fontos.

Tisztelettel üdvözöl: Tikász Cseperke