A sor, az oroszok és én

Az időket, amikor a hosszú, nagy sorban állások a mindennapi élet meghatározó részei voltak, csak a mesékből ismerem. Ezek alapján sejteni véltem, hogy az évtizedes tapasztalatokon érlelt szovjet sornak meg van a maga kultúrája, amely máig érezteti hatását.

A pozitív oldala a dolognak: a jól megszervezett, teljesen lefedett sorállás. Oroszországban ha valaki előre próbálna pofátlankodni, azt abba a pillanatba hiénák szedik szét és visszaparancsolják a helyére. Mivel egy hivatalban több ablaknál is lehet dolga az embernek, az orosz sor természetéből fakadóan, egyszerre akár többen is állhatok. Szólok az előttem állónak, hogy tartsa nekem a helyet, míg én a gyorsabb haladás reményében beállok máshová. És itt kezdődik a negatív rész. Újonnan érkezőként, naivan megörülök a rövid sornak, de ahogy telik ez idő egyre több ember kerül elő és áll elém, mondván, hogy neki foglalták a helyet.

Egy külföldi számára, a legérthetetlenebb vonása az orosz sornak, az a szorossága. Számtalanszor fordult velem elő, hogy álltam egy sorban, úgy ahogy itthon szoktunk, kicsit szellősen, de egyértelműen. Sokadik elém állás, vitatkozás után jöttem rá, hogy egy orosz szemében én nem képzem a sor szerves részét. Az oroszok annyira szorosan állnak egymás mögött a sorban, hogy szinte már gruppen petting érzése van az embernek. A menzán rátolják a tálcát a kezemre, érzem a mögöttem álló szagát és leheletét a nyakamon. Ha egy arrébb lépéssel enyhíteni próbálom az intim szférámba tolakodást, a mögöttem álló, a cél gyorsabb elérése érdekében, rögtön utánam lép.

Én igazán megértem, hogy a hosszú, nehéz idők mélyen bevésődtek és ez a tapasztalat lassan oldódik. Ezt bizonyítja, hogy 2011-ben a nyolcvan, és a 16 éves ugyanúgy viselkedik a sorban. Nem tudom, mikorra múlik ez el, én csak azt érzem: „Ne lehelj a tarkómra, mert sikííítoook!!!”

Kategória: Nincs kategorizálva | 2 hozzászólás

2 hozzászólás a(z) A sor, az oroszok és én bejegyzéshez

  1. világproletárja szerint:

    Nagyon érdekes a cikk. Romániában ugyanilyenek a sorbanállási szokások – még ma is. A Ceauşescu-diktatúra idején rengeteget kellett sorba állnunk. Az üzletek előtt, ha vásárolni akartunk bármit is, a hivatalokban, ügyintézéskor, stb. Sok-sok órán, sőt napokon át várakoztak az emberek, a legnagyobb hidegben és a legnagyobb hőségben. És ugyanígy – lökdösődve, az előtte álló tarkójába lihegve és rápréselődve, trükközve – csináljánk felénk is, jóllehet több mint két évtized telt el a forradalom óta, és ma már csak nagyon ritkán kell bárhol is sorba állni.
    Úgy látszik, ez nem is nemzet vagy kultúrafüggő, hanem bizonyos élethelyzetekben ugyanúgy reagálnak az emberek, és hasonló szokások alakulnak ki. És a „megszerzett tudást” több nemzedéken át továbbadják.