Az iskolai nyelvtanulás során sokszor felmerül a kétely az elvárt szavakkal kapcsolatban. Például mikor lesz nekem szükségem a hólyaghurut orosz megfelelőjének ismeretére? Hát eddig nem volt. Ugyanakkor olyan szavakat nem hogy nem tanítanak meg, de még a szótárban sem szerepelnek, mint például a tollbetét. A cserediák programok virágkorában, kicsit változtatnék a szótárak összetételén. Szerintem sokkal több esetben fordul egy  párhónapos Erasmus-diák tollbetét ügyben a papírboltoshoz, mint hólyaghurut ügyben egy orvoshoz.

A héten tönkrement a wc-ülőke. Megcsinálni nem tudtuk. Semmi baj, van hibafüzet, oda be kell írni. Jó, de mégis mit írjak? A wc-ülőke szócikk nem szerepel a magyar-orosz szótárban. A megoldás: Felmentem az ikea orosz honlapjára, fürdőszoba részleg, ott volt: сиденье для унитаза, ráadásul képes illusztrációval.

Témavezetőm szerint egy etnográfusnak értenie kell az adott csoport káromkodásait, szlengjét is. Én elszántan igyekszem megfogadni a szívemre helyezett tanácsot. De rendszeresen ütközöm akadályokba akár a Leningrád, akár Jerofejev: Moszkva-Petuski művével kapcsolatban. „Ez nincs benne a szótárban!!!” Persze valahogy mindig kiderül a rejtély. De kérdem én, egy szótárnak mégiscsak nem az volna a feladata, hogy kerülőutak nélkül, egyszerűen hozzájuttasson az információhoz?