Életem első orosz konferenciája

Szeptemberben jeleztem részvételi szándékomat “A hívő ember az Orosz Kultúrában” című konferenciára. Az előkészületekkel kapcsolatos nehézségekről már az előzőekben megemlékeztem.

Az előadásomat megelőző este fél 11-kor kaptam egy emailt, hogy fél órával később kezdődik a másnapi program. Reggel megérkezem egy nagyon pici irodába, ahol 10 ember ül. Végül is, ha hülyeséget beszélek, inkább 10 mint 100 ember előtt égek. A kiírás szerinti 13 helyett összesen négyen tartottuk meg előadásunkat. A főszervezőnő pedig fáradságra hivatkozva, visszalépett. NNa, gondoltam, ezért fölösleges volt fehér inget venni.

Az első előadó egy jakut phd-s volt. Elég sokat beszélt, félórát az előírt 15 perc helyett és félórán át kérdezték. Az elején untam. Aztán arra gondoltam, hogy itt van ez a pravoszláv pap, aki egyben phd-s, és a jakutföldi pravoszláv egyház nehézségeinek okait fejtegeti. Alázattal beszélt, de nem kenetteljesen. Jó volt látni, ahogy őszintén elpanaszolta, de ugyanakkor az okait kereste, mért ütközik folyton akadályokba a munkáját illetően. Szép volt látni a tiszta hitét.

Másodikként, én következtem a sorban. Szerencsére ülhettem, így megtudtam támasztani papírjaimat a térdemen és nem látszott a remegésem. A kezdeti nyögdécselések után, hamar belejöttem, a power-point is működött. Ment minden a maga útján. Két sorral jártam az 1905-ös évszám előtt, amikor éreztem, hogy ez nem fog menni. Nem jut eszembe a kilenc oroszul. Már sorban álltak a szavak és kimondásra vártak. Kétségbeesetten látom, hogy a kilences helye üres és ahogy telik az idő, annál görcsösebben keresem agyam minden szegletében a kilences számnév orosz megfelelőjét. Nem, nem találom. Nincs mese, meg kell kérdeznem a hozzám legközelebb ülő Gábort: Hogy van a kilenc oroszul? Ám ahogy kezdek odafordulni hozzá, hirtelen csodás megkönnyebbüléssel kimondom: tíszicsi gyivityszot pjáty. A zavar, hacsak egy másodpercig is, de érzékelhető volt kívülről.

A konferenciát egyetlen rémkép övezte: mi van, ha már oroszul sem értem a kérdést és mi van, ha nem tudok válaszolni? Kérdeztek, négyen is. Mindent értettem, mindenre tudtam válaszolni. Ráadásul a kérdések új szempontokra is felhívták a figyelmemet, amikre nagyobb hangsúlyt kell fektetnem a továbbiakban. Hálás vagyok a kérdezőknek. És hálás vagyok, hogy minden rendben ment életem első orosz konferenciáján. :)

Kategória: Nincs kategorizálva |

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.