A válaszolás, az oroszok és én

Az emberiség egy csoportját érzékenyén érinti, ha nem válaszolnak az emailben feltett kérdésükre. Ilyen ember számára, amilyen én is vagyok, Oroszország egy nagy megpróbáltatás. Ezt három példával tudom illusztrálni.

Még otthon voltam, amikor emailben megkérdeztem: hol lesz a szállásom, mennyibe kerül és hogy jutok el oda a reptérről, egyáltalán vár-e engem ott valaki. Külföldre utazó diák esetében ezek teljesen jogosnak látszó kérdések. Az hogy választ várok a kérdésemre, szintén jogosnak tűnik. A válaszból azt tudtam meg, valószínűleg hol fogok lakni és kb. mennyibe fog kerülni. A megadott címen, mióta itt vagyok sosem laktam és persze sokkal többet fizetek. Sok-sok levelet írtam a kiutazásom előtti két hétben. A többi kérdésemre azóta sem kaptam választ. Azóta eltelt több mint két év. Teljesen hiányos információk birtokában, meglehetősen anyátlanul, indultam útnak.

Az első év végén nyári egyetemre készültem. Nemzetközi nyári egyetemre Szentpéterváron. Többszörösen is hasznot húztak belőlem. Mivel már a városban voltam nekem nem kellett repülőjegyet venni, nem kellett értem jönni a reptérre. Elküldtem jogos kérdéseimet: mikor és hova menjek. Semmi. Semmi. Semmi. A kezdést megelőző nap, zuhogó esőben, elmentem az irodába és személyesen próbáltam információhoz jutni. A válasz: Ó, igen olvastuk a levelét, ide és ide jöjjön holnap…. Álltam csuromvizesen az irodájuk közepén, és azon gondolkoztam, hogy vajon komolyan elvárja tőlem ez a nő, hogy én ne kezdjek el sikítani??? MERT HA MEGKAPTA, ÉS SOKSZOR MEGKAPTA, AKKOR MÉRT NEM VÁLASZOL???

Konferenciára készültem. Életem első orosz nyelvű konferenciájára, ahol én is előadok. Jelentkeztem, határidőket betartottam, elküldtem a szöveget. Eltelt egy hét. Eltelt két hét. Vajon megkapták? Vajon jó? Elfogadják? Mi van? Emailt írtam, kérdeztem. Eltelt egy hét. Eltelt két hét. Semmi. Emailt írtam kérdeztem. Megint semmi. Más stílusban, másik emailt írtam. Megkapták, minden ok, válaszolták ők és felháborodottan visszakérdeztek, mért kérdezek ennyit.

Szóval, ahogy horvát barátnőm fogalmazta meg, az oroszoknak nincs ilyen kultúrájuk. Ezt be kell kalkulálni, ha ide készül az ember. Még jó, hogy él néhány magyar is Szentpéterváron, és így volt ki várjon a reptéren.

Kategória: Nincs kategorizálva | 1 hozzászólás

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Gota szerint:

    Vicces elkepzelni, ahogy csuromvizesen, sikitasra keszen allsz egy nemtorodom adminisztrator elott, aki kozben persze teged hulyenek… Ezek a bestresszelt magyarok, igazan lazithatnanak! Nini, meg egy level a postafiokomban, akkor ez kukaba a tobbi melle…